Péter jóképű, szórakoztató és gazdag. Sikeres mivoltára tagadhatatlanul buknak a nők. Itt hozzá kell tenni, emberünk válogatós. Eddig a külső és észbeli kritériumok listáját duzzasztotta, aztán az elvárások közé hirtelen felkerült a biztos egzisztencia is. Azóta csinos topmenedzserek, ügyvédnők és közgazdászok kegyeit keresi, akik hasonlóan elfoglaltak, mint ő, és nem feltétlenül várják el az étteremben, hogy a férfi egyenlítse ki a számlát (megteszi ő anélkül is).

„Vonzanak a sikeres nők, akik már megteremtették maguknak azt, amire vágytak – indokolja új elvárását. – Az sem utolsó szempont, hogy így fel sem merül az »érdekből szeretem« kérdésköre. Volt olyan időszakom, amikor nekem is elegendő volt egy vonzó dekoltázs, és nem számított, hogy a lányka albérletben lakik, gyűlöli a munkáját, és olyan pasira vadászik, aki kitartja majd. Egy idő után felállt a szőr a hátamon attól, amikor az éjszakában átlagosan a második kérdésnél felmerült, hogy milyen autóval furikáznám haza őnagyságát. Az ilyen lányokat nem nehéz megszerezni. Aztán az üzleti életben mozgolódva észrevettem, hogy sokkal jobban érzem magam olyan nők mellett, akiknél nem kellek ahhoz, hogy leruccanjanak a tengerpartra vagy hirtelen felindulásból megvásárolják maguknak azt a csodás lábbelit a kirakatból. Ez a fajta magabiztosság teszi számomra izgalmassá őket.”

Hát idáig a magyarázat. És nem Péter az egyetlen, aki manapság már elvárja a választottjától, hogy ahogyan ő, a lány is túl legyen már annak a bizonyos gesztenyének a kikaparásán.

Hogy ne álljon közétek a fizetésed...

Ha neked megy jobban a szekér, de szeretnéd megőrizni a harmóniát a kapcsolatodban: • Soha ne hánytorgasd fel neki, hogy többet keresel nála, még a legnagyobb vita hevében sem! • Éreztesd vele, hogy fontosnak tartod a véleményét, és hajlasz arra, amit mond. • Ne ajánld fel úton-útfélen, hogy majd te fizetsz, inkább menjetek olyan helyre, ahol a számla kiegyenlítése neki sem okoz gondot. • Beszéltesd az álmairól, és biztasd arra, hogy ilyen irányban képezze magát. Fontos, hogy érezze: hiszel benne. • Vigyázz a túlzott együttérzéssel is. Ha párod huzamosabb ideig eléldegél anélkül, hogy dolgozna vagy munkát keresne, add a tudtára, hogy nem kötelességed őt eltartani. Ne hagyd, hogy kihasználjanak!

Ki viselje a nadrágot?

Néhány évtizeddel ezelőtt még evidens volt, hogy a férfi tartotta el a családot, de legalábbis ő vitt több pénzt haza. A hatvanas években még sok helyen elvárták a nőktől, hogy a családi tűzhely melegét biztosítva otthon maradjanak és anyagi függőségben éljenek a férjüktől. Csakhogy azóta a nők is betörtek azokba a szakmákba, ahol irányítóvá és aktívvá válhattak, sőt férfi beosztottakkal dolgoznak. Ezzel egy időben a férfiak nőies vonásokkal lettek gazdagabbak, ez a fajta szerepcsere pedig kihatott (és kihat) a párkapcsolatokra, és nem mondhatni, hogy minden esetben kedvez nekik. Már csak azért sem, mert azt bizonyítja, hogy egy nőnek manapság nincs szüksége házasságra vagy párkapcsolatra ahhoz, hogy meghatározza önmagát és a helyét a világban.

Persze nem is nagyon tehettünk mást: az idők során önállóságot kellett tanulnunk: gondoljunk csak azokra az anyákra, akik – bár nem önszántukból – egyedül nevelik fel gyermekeiket. Az pedig, hogy egy nő képes eltartani önmagát és a családját, a nők feletti uralom végét jelenti. Miért álltunk volna meg itt? Cégeket alapítunk, politizálunk, gyerekeket nevelünk, háztartást vezetünk, alapítványokat igazgatunk, megpróbálunk saját testi és lelki épségünkre is energiát fordítani, bár néha magunk sem tudjuk, honnan nyerjük az erőt mindehhez. Mindenesetre ez ma már korántsem olyan visszás a férfiak szemében, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Sőt, mint ahogy Pétert is, sok más férfit is jobban ösztönöz egy céltudatos, erős nő meghódítása, hiszen nagyobb kihívásként éli meg abban a világban, ahol nagy úr a hatalom. Ráadásul arról az esetleges „konfliktusról”, hogy otthon ki viseli majd a nadrágot, csak később hull le a lepel. De ha a szerepek otthon a helyükre kerülnek (a nő megpihenhet a férfi erős vállán), nincs is semmi baj. A gond akkor kezdődik, ha az egzisztenciális harcban a nő kerekedik felül.


„Segítség! A barátnőm többet keres nálam!”

„Minden akkor kezdődött, amikor Ritát előléptették – meséli szomorú szemekkel Tamás. – Csaknem a duplájára emelték a fizetését, és olyan közegben kezdett mozogni, ami korábban csak álom volt számára. Nekem máig is csak álom. Az egyik sarkalatos vitapont a nyaralás volt. Tudtam, hová vágyik, és azt is tudtam, hogy a jelenlegi keretemből képtelen vagyok biztosítani neki. Csak tetőzte belső vívódásomat, amikor egy nagyvonalú legyintéssel közölte: »Semmi gáz, szívem. Te csak annyit fizetsz, amennyit tudsz, a többit én állom.« Mintha egy kést forgatott volna meg bennem. A barátnőm kontójára nyaralni jókora pofon volt az önértékelésemnek. A 21. századi szerelem hamis ideája, hogy a kapcsolatban attól lesznek egyenértékűek a felek, hogy megértik és szeretik egymást. Ezt biztos azok mondják, akiknél nem a nő a jobban kereső fél. Most azt szeretné, ha eladnánk az egyszobás lakásunkat, és átköltöznénk egy nagyobba. Egyre többet vitázunk ezen, és úgy érzem, napról napra nő a szakadék közöttünk.”


Csorbult férfibüszkeség

Ahogy Tamásék esetében is, a kapcsolaton belüli financiális egyenlőtlenség a közös döntésekre és tervekre is kihat. Tamás is úgy érzi, hogy a barátnője vaskosabb bankszámlája gyengíti a kapcsolaton belüli pozícióját. Ha egy nő jelentősen többet visz haza a párjánál, a férfin előbb-utóbb elhatalmasodik az érzés, hogy vesztett dominanciájából, hiszen már nem kell egzisztenciális biztonságot nyújtania. Ezt a fajta „nőuralmat” a férfiak rosszul viselik, és előbb-utóbb máshol keresnek gyógyírt csorbult büszkeségükre, például más nők karjaiban, vagy olyan férfitársaságban, ahol egyenrangúnak érezhetik magukat.

A kereseti kiegyensúlyozatlanság csak úgy tartható, ha folyamatosan éreztetjük a férfival, hogy számítunk az ő védelmezőerejére, adunk a véleményére, valamint nem állunk elő olyan követelésekkel, amelyeket nem tud teljesíteni. Ha viszont éreztetjük vele ezt a neki nem tetsző különbséget, szép lassan elkezdi feleslegesnek érezni magát, ami szintén oda vezet, hogy a kapcsolaton kívül kezdi keresni önmagát. Így pedig törvényszerűen beindul az eltávolodás folyamata.